HTML

Lifeblood

A blogom naplószerően mutatja be az életemet és a mindennapjaimat New Yorkban! :)

Friss topikok

  • Nooncsi: @VatoLoco: Köszünöm szépen! :D :D Igyekszem! Puszik és Rock n' Roll :) (2014.03.23. 14:12) Első nap a Kajmán-szigeteken
  • Nooncsi: AAAwww :) Te vagy az első kommentelőm! Puszik (2014.02.06. 18:55) Super Bowl hét

Címkék

2014.01.27. 01:30 Nooncsi

Az első két hetem New Yorkban :)

Szerencsés vagyok, mert rengetegen érdeklődtök a hogylétemről, amit ezúton is szeretnék nektek megköszönni. A blog segít nekem, hogy mindenkihez eljussanak a gondolataim. Sajnos se időm, sem energiám nincs mindenkinek egyesével részletes beszámolót írni New Yorkról és az itteni életemről. :)

Hol is kezdjem? Éppségben megérkeztem, itt vagyok. A repülő út nagyon hosszú volt és őszintén szólva megviselt az időeltolódás is, de pár nap alatt hozzászoktam. Most már csak furcsa belegondolni, hogy amikor én vígan töltöm a délutánjaimat Ti már rég alszotok, vagy buliztok és isztok valahol :))

Nagyon nyugodtan és békésen telnek a napok, igazán klassz környéken lakunk, Kew Gardensben. Két nagyobb park is van a közelben. A héten próbáljuk minimalizálni a turistáskodást és az utazgatást, ugyanis rendkivül hideg van, minusz 20 fok körül mozog a hőmérséklet és jövőgétre megint hóvihart mondanak. (jelezném, már most is esett kb. 25 cm)

1048066_644199945636973_1398098058_o.jpg

Laciék nagyon-nagyon kedvesek velem, mindent megtesznek azért, hogy jól érezzem magam és segítenek a lehető legtöbbet kihozni a velük eltöltött időből. Jessicaval elkezdtünk angolozni, már most rengeteg új szót tanultam. :P Lacival a múlt héten nagyon sok helyen jártunk. Voltam már a Wall Streeten (Laci ott dolgozik), láttam a Word Trade Center "emlék parkját", voltunk a Rockefeller Centernél, megnéztük a Grand Central Station-t, jártam a Times Square-en, voltunk a Public Library-ben, ahol megnéztük az aktuális kiállítást. Egyszóval New York nagyobb nevezetességeit már láttam. :) Persze, még rengeteg minden van, de nem lehet mindent egyszerre! :)  

20140119_153100.jpg

 A második hetemnek New Yorkban már Zsófi a főszereplője (Laci és Jessica csodálatos kislánya). Azt gondolom, hogy nagy szerencsém van vele, hiszen nyugodt és kedves, mosolygós, imádnivaló kishercegnő. Zsófi fél éves, még meg kell szoknia, hogy itt vagyok vele. Úgy hiszem kedvel engem, gyakran megérinti az arcomat és keresi a tekintetemet, tulajdonképpen ismerkedik Velem. Már egész profi vagyok az etetésében, délután könnyen eltudom altatni, bár az este más kérdés. Énekelgetek neki és szinte biztos vagyok benne, hogy tetszik neki. Rájöttem, hogy a gyerekdalok szövegét már teljesen elfelejtettem és hát mégsem énekelhetek Britney-t, szóval a youtube a barátom és pl. az "Egy kis malac röf röf röf" szuper slágert már több ízben kipipáltuk.

https://www.youtube.com/watch?v=-J5Lo2BCkdE

   A helyzet az, hogy sokat tanulok Jessicatól, olyan szupermami, hogy nincsenek rá szavak, simán fel-le futkározik a babakocsival a lépcsőkön és biztos vagyok benne, hogy közben még zsonglőrködni is tudna, de ez igaz nála mindenre. Csak pislogok rajta, mennyi szeretett van benne és hogy mennyi mindent csinál egy nap. Süt, főz, takarít, egy rossz szava sincs és közben maximálisan figyel és gondoskodik a Zsófiról. Óriási!! Ha csak egy kicsit is tanulok tőle, már baromi jó anya leszek. Na jó... ez még azért nagyon messze van, először kéne találnom valakit, aki kivételesen esetleg "normális" és mondjuk nem árt, ha nem hívják Csabinak. Csabi1 és 2 kicsit sok volt, szóval lehet Gergő, Dávid, Attila, József nem érdekes, csak ne Csabi!! Nem mintha a neve bármit is számítana. (azt hiszem, ez a rész hosszabb lett, mint érdekes... hupsz..bocsi) Anyways....

Egy kicsit szeretnék nektek írni New Yorkról és arról milyen különbségeket észleltem Budapesthez képest. Először is, miért nem szólt nekem senki, hogy itt nem beszélnek magyarul???? :D Jó viccet félre téve, itt mindenki iszonyatosan kedves, mosolyognak és elcsacsognak egymással az emberek, kort és nemzetiséget totálisan figyelmen kivül hagyva.  Ha lemegyek kutyát sétáltatni, tuti 1-2 emberrel szóba elegyedek, írtó cukik. Ha bemegyek egy boltba, az eladók folyamatosan mosolyognak és nagyon kedvesek, természetesen nem akarok rosszat mondani az otthoni eladókról, hiszen én is az voltam. (de nyílván én szuper cuki vagyok és voltam, szóval ennyi :) (KAM) Összehasonlíthatatlan az itteni közeg az otthonival, itt folyamatosan megy a kacagás, mosolygás, mindenki kedves mindenkivel, szóval nem is akarom tovább ragozni, ez feltünően nagy különbség. Itt nincs előitélet, ami klassz, mert azt utálom a világon a legjobban, itt lehetsz bármilyen nemzetiségű vagy nemi beállítottságú, senkit nem érdekel! 

imgres-1.jpg

Egyik nagyon kedves barátom megkérdezte Tőlem, nem érzem-e elveszettnek magam egyedül ebben a nagy világban?!! A válaszon egyértelműen NEM, nem tudom miért, de érzem, hogy jókor vagyok jó helyen. Nem tudom megmagyarázni az érzést, de pl. utaztam a metrón, a nap besütött az ablakon, és az az érzésem volt, hogy itt kell lennem, itt a helyem! :) Hiányoznak a barátaim és hiányzik az a nagy nyüzsi, ami mindennap körbe vett, hiányzik a folyamatos interakció veletek, de tökéletesen elvagyok és tulajdonképpen nem is igazán hiányzik semmi! :) :D :D 

Millió puszi

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://alittlepartofnoemislife.blog.hu/api/trackback/id/tr945778779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása