Lifeblood

Most már tényleg csak hetek kérdése és otthon vagyok, ez nagyon furcsa időszak. Az elmúlt másfél hétben kb. semmi nem történt velem, nem is nagyon volt kedvem kimozdulni, úgy éreztem magam, mintha elvesztem volna az éterben, mintha kicsit sehol sem lennék. A gondolotaim a múlt héten egészen biztos, hogy otthon jártak, éjszakákon át próbáltam/lom kitalálni, hogy mi lesz velem. Az jár a fejemben, hogy milyen jó lesz megölelni a testvéremet, egy hatalmasat bulizni a Janis Pub-ban vagy sütögetni és medencézni a kertben a barátaimmal. Ezek még a kellemes gondolatok, amik mosolyt csalnak az arcomra a jobb éjszakákon, a rosszabbak, mikor próbálom kitalálni, hogy hol fogok lakni, mikor és milyen munkát találok, felvesznek-e a suliba, egyáltalán otthon szeretnék-e maradni. Már szépen lassan kezd összeállni a kép, már nem aggódok, inkább csak izgatott vagyok. Egész életemben irigyeltem azokat az embereket, akik mindent előre tudnak és sosem izgulnak azon, hogy mi történik majd velük. Rákellett jönnöm, hogy én egyszerűen csak más vagyok, általában este 8kor még nem tudom, hogy mi lesz velem 1 óra múlva csak azt, hogy leszek valamerre. Mindig is olyan lány voltam, aki nem bírt megmaradni a fenekén, ha egyszerre 3 helyen "kellett" ott lennem, megoldottam és ott voltam. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy talán nekem a spontanalitás az erősségem, talán én abban vagyok jó, hogy legyek bármilyen nehéz helyzetben is nyugodt tudok maradni, és kis fűszálakba kapaszkodva megtalálom a megoldásokat. (fűszálak ide vagy oda, ha tudtok valami melót, klassz fizuval szóljatok.. köszi)

Az elmúlt 2 hónap fantasztikusan telt, főleg a május volt kiemelkedően jó, már majdnem olyan volt az életem, mintha otthon lettem volna, mindig volt kivel beszélni, nevetni, ebédelni, vacsorázni, kirándulni vagy bulizni. Megismerkedtem egy lánnyal, Dórinak hivják, tündérien kedvés és jóindulatú, sokat találkoztunk mostanában és igazán jó barátnőm lett, azt hiszem mindkettőnknek szüksége volt arra, hogy egymásra találjunk. Volt egy vagy két hét, amikor azt hittem, hogy valami csoda történt, bármire gondoltam az teljesült, persze csak ilyen apróságok, hogy szeretnék enni egy fagyit vagy de jó lenne látni a New Yorkban közlekedő lángosos kocsit vagy éppen csak mit nem adnék egy pálinkáért. Valaki mindig megkeresett, valahogy bármire is gondoltam 5 perc múlva az enyém volt. Tudom, hogy bután hangzik, de jó érzés volt. Így utólag már bánom, hogy nem gondoltam pár millióra vagy egy nyaralóra, mert mostanra elmúlt ez a szuper képességem. Ami fontosabb az, hogy tudom, hogy képes vagyok bevonzani magamnak a jó dolgokat, hogy tudok pozitív lenni, és most életemben először komolyan pozitív, nemcsak mondom, hanem érzem. Érzem a szeretetet, érzem a jó dolgokat a levegőben, azt érzem, hogy nincs miért aggódnom, mert minden rendben lesz. Őszintén szólva eddig is azt gondoltam, hogy nagyon erős csaj vagyok, a múltban történt sérelmek, harcok, tapasztalatok azzá tettek! Azt hittem, azért vagyok erős, hogy mindent elviseljek! Most azt gondolom, hogy azért vagyok erős, hogy harcoljak, harcoljak magamért, a testvéremért, az igazamért, a boldogságomért.

Sokan nem értettétek és páran még mostsem értik, mért vállaltam, hogy kiköltözök, azért nem értik, mert anyagiasak és csak ez az, ami nekik számit. Nekem sosem volt sok pénzem, elsem tudtam képzelni, hogy milyen az, amikor nem kell azon izgulnom, hogy tudok-e majd enni valamit napközben. Igen, volt időszak, nemis olyan régen, hogy egésznap vettem magamnak egy perecet a pékségben, de csak a felét ettem meg, hogy a másik felét a kutyámnak tudjam adni. (ez hülyén hangzik, sosem éheztem, mondjuk ezt főleg a Havaséknak köszönhetem) Volt olyan időszak is, amikor jól alakultak a dolgok és én segitettem ki másokat, amikor nem kellett aggódnom semmi miatt, és annyit ittam, ettem, buliztam, amennyi csak jól esett vagy kicsit még többet. (mondjuk ez nem tartott sokáig :D :D ) A lényeg az, hogy egyszer fent, egyszer lent, bármilyen szar dolog is a "lent" időszakot élni, nekem ez sosem számított és sosem érdekelt. Ha van adok, ha nincs elviselem és talán sokszor csak a mának élek, nem törődve azzal, hogy holnap új nap lesz és talán a vanból nincs lesz. Magyarul nem azért jöttem ki, hogy meggazdagodjak, hanem, hogy új embereket ismerjek meg, megismejek egy másik kulturát és tanuljak. Amilyen rosszul voltam lelkileg tavaly évvége felé, komolyan hiszem, hogy az életemet mentette meg ez a lehetőség. Hálás vagyok az elmúlt majdnem fél évért, hálás vagyok a Laciéknak, mert családtagként kezelnek, örülök, hogy itt lehetek. Fantasztikus érzés egy másik környezetben nem az anyanyelvemen beszélni, barátokat szerezni. Mikor megérkeztem az angolom a béka segge alatt volt, nem mondom, hogy most pro vagyok, de visszaemlékszem a januárra, bárhova is mentem, szinte imádkoztam, hogy senki ne szóljon hozzám, mert úgy sem értem. Most bárhova is megyek a városban már nem okoz gondot idegenekkel beszélni, sokszor előfordul, hogy várok valakire egy megbeszélt helyen és leszólítanak az emberek, útbaigazitást kérnek vagy csak beszélgetni szeretnének velem. Klassz mikor én magyarázom meg a turistáknak, hogy hol is van a Broadway. :P Ebben a félévben kb. semmi miatt nem kellett aggódnom, nem kellett idegeskednem, távol maradtam a vitáktól, családi vagy baráti konfliktusoktól, teljesen lenyugodtam. Régen elsem tudtam képzelni, hogy egy éjszakát is otthon töltsek egyedül, most pedig volt, hogy hetekig nem nagyon mentem sehova. (mondjuk ezt utálom.. túl pörgős vagyok, szóval ha otthon leszek megint menni fogok mindenhova, már alig várom) A lényeg az, hogy egy percig nem bántam meg, hogy eljöttem otthonról és ha most lenne december megint igy döntenék. Csak nyertem és semmit sem veszitettem!!

Hiszek az emberkeben, a szeretetben, a jó dolgokban, hiszek abban, hogy minden rossz csak azért történik, hogy tanuljunk belőle vagy, hogy meglássuk benne a jót. Hiszek abban, hogy minden okkal történik, hiszek a testvéremben és a barátaimban, tudom, hogyha hazaérkezek, akkor egy új fejezet kezdődik az életemben. Tudom, hogy kik azok, akik szeretnek és mellettem állnak, és azt is megtanultam, hogy akik lehúznak és negatívozkodnak jobb messziről elkerülni. Nagyon hiányoztok jó páran, várom, hogy lássalak benneteket és izgatottan várom az új fejezetet az éltemben! 

Sok puszi

A mai nap rendkívül kellemesen telt. Korán keltünk, de óriási meglepetés volt nekem, hogy Zsófi végig aludta az egész éjszakát, így nekünk is volt lehetőségünk kipihenni az utazás és az első nap "fáradalmait". A mai napot a tengerparton töltöttük. Délelőtt elindultunk és majdnem körbe kocsikáztunk az egész szigeten. (kb. 1 órát utaztunk) A táj leírhatatlanul gyönyörű, egyszerűen bármennyire is szeretném szavakkal nem lehet tökéletesen visszaadni ennyi szépséget. A tenger természetesen lélegzetelállító, de az egész környezet magával ragadott egy szempillantás alatt. A lakások nagyon aranyosak, kis alacsony kuckók, nem láttam nagy villákat vagy óriási puccparádét, minden olyan ízlésesen csinos és elegáns. Mondjuk mindenkinek más az ízlése, stílusa, talán sokatoknak nem tetszene. 

(Direkt ezt a rózsaszín házacskát választottam először, mert én imádom, de valószínűleg ez sokatoknak sok,amúgy meg szeretem kiakasztani a szuper ízlésemmel az emberiséget :))

Szerintem az épületek gyönyörűek, szemét nincs sehol, és az itt élő emberek nagyon kedvesek. Chuck, akiről még nem meséltem nektek, megkérdezte tőlem, hogy milyen különbségek vannak Budapesthez képest. Nem tudom, hogy ki mit mondott volna, de azt hiszem nem lehet összehasonlítani a két helyet, mégha nem is Budapestet veszem alapul, hanem megpróbálom a Balaton partra képzelni magam, akkor is óriási különbségek vannak. Más környezet, más épületek, más értékek, más növények, más élőlények. Igazából annyi a hasonlóság, hogy itt is meg ott is élnek emberek. :) Nem is akarom tovább ragozni ezt a témát, mert még a végén valaki azt hiszi, hogy már nem szeretem Budapestet vagy Magyarországot.
Chuck egy csopasziv, rendkívül kedves férfi, aki a Jessica anyukájának a férje. Sok neve van, ő Papabear, Mr. Bender vagy csak Mr. B, aki minden percben azt mondja, hogy "good people"! Nagyon kedves, történelmet tanít az itteni gimnáziumban és mindenki imádja, igazából az egész sziget ismeri őt, nagyon közkedvelt.

Az első utunk a Starfish pointhoz vezetett. Már alig vártam, hogy belecsobbanhassak a tengerbe, kicsit olyan érzésem volt a kocsiban. mint amikor a vonaton ülök a Balaton felé, sőt már látom a Balcsit a vonatról, de még utazok tovább 1 órát és mikor végre odaérek a célállomáshoz csak úgy futnék a víz felé. (és nemcsak azért mert 1000 fok volt a vonaton és mindenki izzadt, mint a ló, hanem azért is mert annyit bámultam a vizet, hogy más program szóba sem jöhet. Végre megérkeztünk, végre eljött az én időm és pont olyan volt, amilyennek elképzeltem, pontosabban sokkal szebb és jobb. Búvárkodtunk rengeteget, életemben először láttam és fogtam tengeri csillagot, óriási élmény volt. Kicsit mozgolódott is a kezemben, elég érdekes volt, először nem voltam biztos benne, hogy megakarom fogni, de egyáltalán nem volt kellemetlen, tulajdonképpen nem volt se nyálkás, se gusztustalan. Zsófi is megtapizott egyet-kettőt, nagyon sok volt a tengerben. Neki legalább annyira tetszett, mint nekem!! :) 

Miután kibúvárkodtuk magunkat, átmentünk arra a strandra, ahol a legtöbb turista megfordul, azon a strandon bármit csinálhat az ember, amihez csak kedve támad. Dzsetszkizni akarsz? Hajrá! Úszni? Hajóútra menni? Enni? Inni? Röpizni? Kajakozni? Kenuzni? Szörfözni? Hajrá!! Minden van, sőt még annál sokkal több is!! :) Megebédeltünk a strandon, ittam egy vodkás, smoothies álom koktélt, majd az egész délutánt úszással töltöttem. Az egyetlen dolog, ami miatt rávettem magam, hogy kijöjjek a tengerből az az volt, hogy éreztem, hogy elég rendesen leégtem. Éééss igen, igazam volt és jól éreztem. Remélem holnapra bebarnul, mondjuk én nem szoktam ilyen rák vörös lenni. :) :D 

Este még elmentünk a boltba, lefekvés és vacsi előtt, még kimentünk a medencébe úsztunk és frizbiztünk egy órát. Mindenki kifejezetten élvezi az eddig együtt töltött időt. Zsófit sosem láttam ennyit mosolyogni, sztem jót tesz neki, hogy több időt tölt anyuval és a mamival, ráadásul imádja a vizet. A mai nap legmókásabb eseménye az volt, amikor ebéd közben egy madár 1 másodperc alatt elcsent egy kis sültkrumplit Jess tányérjából. Gyors, leleményes, ügyes kis madárka volt, én nagyon meglepődtem a magánakcióján, Jessica pedig teljesen kiakadt. Jessica kivételével mindenki viccesnek találta a helyzetet. :P 
Várom a holnapot, vasárnap lesz, semmi nem lesz nyitva, de reggel templomba megyünk, utána pedig Kathryn egyik barátja átjön hozzánk ebédelni és medencézni. Pihis nap lesz, de a kertben fogunk grillezni, ami az egyik legklasszabb dolog a világon. (legalábbis szerintem)

Puszi Nektek!

Sziasztok!

Tudom, hogy már nagyon régen adtam hírt magamról, de egyszerűen olyan gyorsan eltelt az elmúlt egy hónap, mintha csak pislogtam volna egyet vagy max kettőt. Tulajdonképpen nem mondanám, hogy a legjobb passzban voltam, azt amit éreztem vagy átéltem pedig nem feltétlenül szeretném ezen a fórumon megosztani veletek. (bocsi) Nem, mintha borzalmasan titkos rejtegetni valóim lennének, egyszerűen csak nem szeretnék senkit sem untatni azzal, milyen göröngyös út vezet vissza a boldog és kiegyensúlyozott Noncsihoz...(ami talán soha nem is voltam)

Anyways

A mai nap tökéletesen sikerült. Utálok korán kelni, de valahogy ma ez nem okozott problémát... nyilván, mivel tudtam, hogy azért kelek korán, hogy korán a Kajmán-szigeteken legyek, szóval felkeltem és lementem sétálni a kutyussal. Szeretek lemenni a Bentleyvel, bár nem normális, majdnem olyan dilis, mint az én kis Mázlikám. Szerintem versenyezhetnének, ki tud rosszabb lenni, nem vagyok benne biztos, hogy a Mázli nyerne. (A Mázli nagyon hiányzik, borzasztóan szar gazdi vagyok, sőt egyáltalán nem is nevezhetem magam gazdinak...szóval nagyon hálás vagyok a Havasnak és a Kiminek, hogy gondoskodnak a kutyusról.)

Lényeg a lényeg, hogy már kora reggel klassz dolog történt velem, ugyanis úgy indult a nap, hogy találkoztam a helyes szomszéd sráccal, aki 2 emelettel felettünk lakik, barna bőrű és gyerek doki, nagyon sexi és olyan mosolya van, hogy a lélegzetem is eláll tőle. A múlt héten ismertem meg a liftben.. :P vicces sztori, aztán még aznap találkoztam vele a parkban és beszélgettünk pár percet, szóval kiderült, hogy a helyes, kedves, gyerekdoki hajnalban megy a kórházba dolgozni. Ő csak azért említésre méltó, mert ő az egyik azok közöl az emberek közül, akik nemcsak a "Hey, How are You?-t" nyomják egy kis műmosollyal, hanem  őszintének tűnnek, mellesleg meg nyilván nem sértődnék meg, ha elhívna randizni :P :)

Relatív gyorsan összeszedtük magunkat, taxiba ültünk és pár perc alatt már a reptéren is voltunk. Ez volt a második alkalom, hogy a JFK reptéren voltam. Bevallom sokkal kellemesebb volt, mint először.. nem volt tömegnyomor, kedvesek voltak az emberek és minden simán ment, fennakadások nélkül. Szerintem sokat nyom a latban a Zsófi, annyira imádják az emberek, hogy el sem tudom mondani. A reptéren töltött idő gyorsan elszaladt, szinte észre sem vettem és máris a repülőgépen voltunk. A repülő út valamivel több, mint 3 óra volt, jelentem, jelenleg nem 6, hanem 7 óra eltérés van köztem és Magyarország között, (nálam most péntek este f11 van, míg nálatok szombat reggel f 6) rengeteget gondolkoztam a repülőn arról, hogy milyen volt az elmúlt 3 hónap, mit várok a következő 3 hónaptól és tulajdonképpen azon, hogy pár hónappal ezelőtt nem igazán hittem el, hogy van élet számomra Budapesten kívül, most pedig, bármilyen furcsán is hangzik New Yorkból repülők a Kajmán-szigetekre "nyaralni" ami, azért nem szar!! Be kell vallanom, nem könnyű az életem New Yorkban, de biztos vagyok benne, hogy ez a pár nap ad elég energiát a következő pár hónaphoz. 

A Kajmán-szigeteki reptéren már izgatottan várt minket Jess anyukája, aki egy fantasztikus nő, teli energiával, kedvességgel, hittel, szeretettel és bármilyen furcsa is, de boldogsággal. Ő minden nap boldog. Én nem ismerek még egy ilyen embert, mint ő. Persze, lehet mondani, hogy "Én is boldog lennék, ha a Kajmán-szigeteken laknék".... amúgy igen.. én boldog lennék :D, de igazából az átlagos magyar mentalitás, főleg az itt tapasztalt dolgokhoz képest a béka segge alatt van. Ezzel csak azt akarom mondani,hogy a legtöbb embernek, akit ismerek, ha véletlenül nincs is problémája kreál magának, hiszen egy kis féltékenységi roham mindig jól jön és sokaknak egész jól megy a másik ember bírálása, "fikázása" vagy elítélése, annak ellenére, hogy talán soha nem beszélt vele. Mondjuk ez most nem tartozik ide, talán majd írok egy könyvet a különféle embertípusokról. :D 

Jess anyukája, a mindig boldog nő, akit nevezzünk esetleg Kathryn-nek hazafurikázott minket az írtó menő kis p t cruiser-jével, szóval egyszerre élvezhettem a napsütést, a szelet, gyönyörködhettem a tájban, a pálmafákban és a tengerben. Mindezek közben pedig kettős érzések voltak bennem, egy részt azt éreztem hú.. enyém a világ és nagyon szerencsés vagyok, másrészt pedig egy kis szomorúság is elfogott, sajnáltam, hogy nem tudom megosztani ezt a pillanatot azokkal, akiket szeretek, azt gondoltam, bárcsak mindenki láthatná, amit én látok és érezhetné, amit én érzek, bárcsak valahogy adhatnék másoknak egy kis jót. Eszembe jutott a testvérem, bárcsak lehetősége lenne neki is valami újat megtapasztalni, bárcsak kitudna szakadni ha csak egy kicsit is a negatív környezetből, bárcsak ő is kapna egy kis jót az élettől és bárcsak velem lehetne. (természetesen ő nem akar velem lenni, általában nem akar rám hallgatni és egyáltalán nem gondolja, hogy változtatnia kéne az életén.. szóval azt hiszem tök jól elvan a maga kis minilife-jában, de még is rengeteget gondolok rá, néha még imádkozom is érte és ezt csak azért írom le ilyen őszintén, mert tuti nem olvassa a blogomat sem.
Gondolatban velem voltak a Gellérték, Judy, C. Ádi, Sárdi Tomiék. a Csipi, Dórika és a kedves új ismerősöm, aki gyakran feldobja az unalmas hétköznapjaimat skype-on, sőt kifejezetten hiányérzetem lesz, ha nem beszélünk, Dávid :) Nem akarok itt névsor felolvasást tartani, (próbálok csak azokkal az emberekkel foglalkozni, akik velem is foglalkoznak) természetesen az Évuska, Lee, Havas, sőt bármilyen bizar még a Csabi is sokszor eszembe jut. Remélem mindannyian nagyon jól vagyok, akinek nem említette meg a nevét az is, beismerem most már nagyon hiányoztok. 

Megérkeztünk Kathrynék lakásába, ami meglepően kicsi, irtó aranyos, éppen, hogy csak elférünk, csak egy szoba van. (az ő háló szobájuk, mi gyakorlatilag most a Jess-el és a Zsófival a konyhával egybekötött, nappali, de inkább étkező, nem tudom pontosan minek nevezzem helyiségben fogunk aludni, de imádom, egy ilyen kis otthonos lakáska pont elég lesz majd nekem is)
Kathryn-nek csak 2 órája volt velünk lenni, aztán mennie kellett dolgozni, de ezalatt megtanította, hogy tudok lufiból egy komplett virágcsokrot készíteni és megmutatta merre van a medence (a kertben van, szóval ez kb.1 percet vett igénybe), ettünk egy kicsit, majd ő elment dolgozni, mi pedig betámadtuk a medencét. 

Pont elég volt már a havas, esős, lehangoló időből, szóval olyanok voltunk, mint amikor a kisgyerek vattacukrot vagy fagyit kap életében másodszor. (azaz tudod, hogy nagyon klassz lesz, mert voltál már medencében és sütött a nap már máskor is) Próbáltam úszni, amennyit csak lehetett, (mivel kicsit kikerekedtem, tiszta ciki, de ez van...) de hamar bemutatkoztak a szomszéd "gyerekek" vagy "tinik" nem is tudom, mostanában olyan nehéz megállapítani, egy fiú volt két lánnyal. Invitáltak röplabdázni, de azt hiszem félénkségből vagy csak mert egyáltalán nem akartam, hogy fürdőruhában ugrálni lássanak, inkább nem-et mondtam. (eléggé feszélyezve érzem magam a kialakult súlyproblémám miatt, voltam már dagadt máskor is, szóval csak feldolgozom majd valahogy.......amúgy túlzok, ennyire nem vészes a helyzet, csak egy kicsit.. nah mind1) Nem akarok gonosz lenni, de a csajok nagyon bénák voltak, szóval meggondoltam magam, és kicsit játszottam velük, pár labda érintés volt az egész, de megdicsértek. :P Az igazság az, hogy tényleg király voltam, (a szokásos bénázásnak, ami előjön bármilyen sportról vagy labdajátékról van szó, most nyoma sem volt) bár fogalmam sincs hány éve játszottam utoljára.  Nyáron röpiznünk kell!!! :D :D 

Kipancsoltuk, kijátszottuk magunkat, Zsófika nagyon cukin úszik, végig mosolyogta ma az egész napot, Imádtam. 
A mai program annyi volt, hogy estére elkellett készülnünk, hogy elmenjünk Kathryn munkahelyére vacsizni. Nah mármost Kathyn a Marriott hotelben dolgozik. Nagyon pazar, gyönyörű esténk volt, tökéletes hangulat, finom vacsora a világ legjobb sütijeivel. A Karib-tenger 5 lépésre volt a hotel teraszától, ahol mi ettünk, majdnem mellettünk egy három fős "banda" játszott és a pincérek csak úgy pörögtek. (jó értelemben) Ma valami rendezvény volt, kaptam halálfejes tetkót a karomra és kendőt a szememre. Vacsi után félelmetes kalózok lepték el a hotel teraszát, annyira komolyan néztek ki, hogy Johnny Depp is simán megirigyelhette volna a sminkjüket. Azt hittem a Zsófi sírni fog, mikor odajöttek hozzánk, de annyira cuki volt, kicsit sem ijedt meg, nem tudta levenni a szemét róluk, sztem ez azért is lehet, mert látott ő már sok féle-fajta embert New Yorkban. A kalózok kicsit kardoztak, ijesztgették a gyerekeket, tartottak egy kis bemutatót, nekem leakarták vágni a fejemet és a hajamat egyszerre. (erről kép is van)  Később elkezdődött egy játék, "fej vagy farok?" (ezt inkább hagyjuk.. :D), aztán volt egy kis limbó, bár azon főleg gyerekek vettek részt. Nagyon szórakoztató volt, nagyon sokat nevettem, az estét Omár a tűznyelő zárta. Omár úgy limbóhintózott, hogy közben égett a limbó vagy a hintó-- :D szóval égett minden, de megcsinálta a legalacsonyabb fok alatt is átpréselte magát, utána tűzet köpött, szebben fogalmazva fújt, aztán nyelt is, egyszóval (vagy kettővel) csinált mindent, szerintem a végére rosszul lett. Mielőtt elhagytuk volna a hotel területét még sétáltam egy kicsit a tengerben,kicsit gyönyörködtem és bambultam. Tökéletes lezárása volt a mai napnak. Izgatottam várom  holnapot és az új élményeket. 

Tartozom Nektek és főleg Drága Öcsikémnek az NBA meccses nap élményeivel! Biztos mindannyian láttatok már kosármeccset a tv-ben, ha nem nézzetek meg egyet, pont olyan volt!! :) :D Ennyi és köszi, hogy rákattintottál a blogomra! Puszi     (csak viccelek)

Bárhova is megyünk a városba általában metrózunk. Tudom, hogy első hallásra nem tűnik túl nagy dolognak, hiszen mindenki ült már metrón életében, de higgyétek el nekem, jó kis élmény. Ha New Yorkban metróra ülsz, olyan nincs, hogy ne történjen valami. Valaki biztos, hogy énekel vagy elkezd játszani valamilyen hangszeren, de nekem az abszulút kedvenceim a táncosok!! Metrón táncolós kis videót, már mindenki látott, de ha nem: https://www.youtube.com/watch?v=sHjp9S3DSZM , https://www.youtube.com/watch?v=n6xYiEqjcME ebbe a második videóba érdemes belenézni, hogy átjönnön a hangulat..Judynak és Havaskának kifejezetten ajánlom! :) :D Metrózni király, persze hozzáteszem, hogy tök illegális a dance, ugyanis általában azért táncolnak, hogy az utasoktól pénzt kapjanak, szóval kicsit olyan a szitu, mit az aluljáróban éneklőknél, csak egészen más szinten! Nekem mindig nagyon jó kedvem lesz a metrózástól, szóval már alapból jó kedvem volt mikor megérkeztünk Lacival a Brooklyn Nets otthonába a Barclays Centerbe. Fantasztikus két órát töltöttünk bent, elképesztő, hogy milyen lelkesek a rajongók. Annyira tetszik, hogy hatalmas tömegeket mozgat meg egy-egy meccs vagy csapat. Több ezren voltunk és nagyon valószínű, hogy Jay Z is ott volt, hiszen egy Nets meccset sem hagy ki! (bár nem láttam)

Brooklyn Nets vs New Orleans Pelicans mérközés volt, természetesen nyert a Nets! :D A játékosok fantasztikusan játszottak, esküszöm látva őket még nekem is megjött a kedvem egy kis kosárlabdázáshoz. Mindig is megvolt a tehetségem a játékhoz, szóval nekem is megy a zsákolás és simán tudok repülni a labdával a kezemben. :D Ki mer kiállni ellenem?? :) (természetesen kamu az egész, tök nyomi vagyok, de jó azoknak, akiknek van tehetségük, ha másért nem is, akkor azért, mert egész jól keresnek a NBA-s sportolók, és akkor most nagyon finoman fogalmaztam) :) A Nets az első két negyedben nagyon csúnyán alázta a New Orleans-i csapatot, a harmadik negyedben a Brooklyn bizonyult gyengébbnek, de a Pelikánoknak nem sikerült behozni a lemaradást és végül a negyedik negyed ismét Brooklyné volt! :) A kisebb-nagyobb kiállásoknál, szünetekben, természetesen nem maradt el a szurkolók lelkesítése sem. Nem tudtam, hogy lehet tovább fokozni a hangulatot, de a sexi pompon lányoknak, táncoló gyerekeknek, tini hip-hop csoportnak és egy lélekzetelállítóan gyönyörű hangú 13 éves kislánynak azért sikerült feltenni az i-re a pontot! Óriási élmény volt és nagyon örülök, hogy részese lehettem. Remélem megyünk még meccsre, mert azt hiszem a szurkolás lesz a nekem való "sport"! :) Mondjuk 10 dolcsiért sört venni (ami nincs fél liter) nem a világ legjobb business-e, dehát ez van!! :D 

A sportról jut eszembe, elkezdtem futni a héten. Van egy nagyon csini kék és neonzöld színben pompázó új futócipőm, amit imádok! (olyan Noncsis, világít a sötétben, szóval nagyon menő) :D :D Nem hiszem, hogy a sport lesz az életem, de azért nagyon remélem, hogy nem halok bele, ha erőt veszek magamon és eljárok futni. Jó hír, még élek és próbálok küzdeni a lustaság ellen! :D (kisebb-nagyobb sikererrel) 
Visszaszívok mindent, két mondtat között elmentem futni és imádom!! :) Nem vagyok a legjobb kondiban, hála az elmúlt pár évnek, (ami antisportolással és dohányzással telt) de egész sokat futottam a parkban és tudom, hogy egyre jobban és jobban fogom bírni.  YEAH!! Fő az optimizmus!! :D

A héten feladtam egy levelet az Oktatási Hivatalnak, jelentkeztem levelezős fsz képzésre, már nagyon hiányzik a suli, szóval remélem ,hogy felvesznek. Az iskola és a szak kiválasztásaban nagyon sokat segített a Laci és a C.Ádám, amit ezúton is szeretnék megköszönni. :) Izgatott vagyok és remélem, hogy miden úgy alakul, ahogy szeretném. Szorítsatok!! 

P.S. : 

Már majdnem komolyan elkezdtetek hiányozni, de mindig történik valami,(pl. felhúz valaki) szóval hálát adok az Istennek, hogy itt lehetek!! :D 

puszi

Ne haragudjatok, ez lehet, hogy nem lesz túl kedves, de kicsit felhúztam magam! Mondjátok már meg Nekem miért kell annyira másokat bírálni és minősíteni, mert ünnepik a Valentin napot? Azt mondod, neked minden nap Valentin nap meg Anyák napja? Akkor a környezetedben élő nők nagyon szerencsések, de nézz egy kicsit magadba!! Érdekes, hogy pont olyan emberek írnak ki pocskodiázó és minősíthetetlen stílusú szövegeket, akikről tudom, hogy a kedvenc hobbijuk kicsit részegen ordibálni az asszonnyal és hébe-hóba megrángatni!! Személy szerint nem vagyok egy nagy Valentin napozós, sőt eddig egész életemben valahogy elmaradt a nagy romantika ezen a napon, de én nem bánom, hogy van az évben egy-egy nap, ami eszébe juttatja az embereknek, hogy ebben a rohanó világban a sok munkahelyi és egyéb stessz mellett ki az, aki mellette áll és szereti. Nem mondom, hogy nagy feneket kell keríteni a Valentin napnak, mert nem kell, de könyörgöm ne legyél már seggfej, amiket írsz/tok csak kifogások, hogy most se kelljen a kisujjatokat se megmozdítani a másikért. New Yorkban ma gyönyörűen süt a nap és mikor lementem sétálni a kutyussal idegenek kívántak Nekem Boldog Valentinnapot és jól esett, mert egy kedves mosoly mindennél többet ér, annak ellenére, hogy nekem ez a nap csak az egyik kedvenc ffi nevem, azaz a Bálintok névnapját jelenti! Szivesebben olvasom azokat a posztokat, amik arról szólnak, hogy mennyire szeretitek a másikat, mint azt, hogy milyen retardált hülye mindenki, aki ma virágot vesz, annak a ***pics**nak, aki mellesleg, biztos, hogy megcsalja.... (még jó, hogy Te, aki ilyeneket írsz mindent tudsz)!! Ha ennyire idegesít, hogy vannak emberek, akiknek ez a nap fontos, akkor ne facebookozz ma, mert még egészen biztos, hogy fogsz írtó nyálas dolgokat olvasni! Szóval a seggfejek kapják be a többieknek meg gyönyörűségesen szép napot és főleg Nagyon Boldog Névnapot a Bálintoknak! 

Nekem nagyon klassz napom van! Imádom az itteni embereket. :) Itt ez a nap nemcsak a szerelemről szól, hanem a szeretetről is. Nagyon hálás vagyok a Lacinak és a Jessicának, hogy átmeneileg a családjuk része lehetek és családtagként kezelnek! Annak ellenére, hogy még nem találtam meg azt az embert, akivel ünnepelhetném ezt a napot, sok-sok köszöntés kaptam, ami nagyon jól esett .:) Kaptam ajándékot a Jessica anyukájától (aki a Kajmán-szigetekről küldött nekem egy komplet szájfény készletet), Jessicatól csokit, üzeneteket fb-on, bár főleg New Yorki srácoktól és a napnak még közel sincs vége!! :) (nálunk most délután egy óra lesz) Este remélem, hogy egy pohár bor mellett átbeszéljük kinek-milyen napja volt és talán még egy kicsit activitizunk is! :D Számomra az emberi kapcsolatoknál a szeretetnél és a megbecsülésnél nincs is fontosabb a világon! "A szeretet csodálatos dolog, sosem kell elvennünk senkitől, hogy másoknak is jusson, bőven jut belőle Mindenkinek" és ez az ami által gazdagabbak leszünk!! :)

Tudjátok mért hívják New Yorkot "Nagy Almának"? Valószínűleg erre a kérdésre senki nem tudja a pontos választ. :) Meglepő, hogy mennyire ráragadt a városra ez az elnevezés. Kicsit utána jártam a kérdésnek és majdnem biztos vagyok benne, hogy az lehet az oka, hogy itt mindenki Apple termékeket használ és folyamatosan valamilyen Apple eszközzel a kezében rohangál a városban. KAAM, el ne higgyétek!! :D Elméletileg a '20-as években a New Orleans-i lovászlegények hívták Nagy Almának New Yorkot, mert szerintük az itteni versenypályáknak alma alakjuk van, ezt meghallotta egy sportriporter és a következő cikkének már az Around a Big Apple címet adta! :) és sity-suty meg még pár évtized és New York=Big Apple. (ezt csak azért írtam le Nektek, mert mindig elkezdeni a legnehezebb)

Már több, mint 4 hete vagyok itt, szélsebesen rohan az idő és én szinte észre sem veszem. Azt hiszem mostanra már teljesen sikerült berendezkednem. A Zsófi már egészen megszokott engem és pl. ma már nem is sírt, mikor  Jessica elment itthonról, pedig általában, ha anyu lemegy kiborul a bili. :D Nagyon jól elvagyunk, a múlt héten 3 vagy 4 foga is kibújt, illetve mióta itt vagyok megtanult előre felé kúszni (eddig csak a tolatás ment neki :D ) és már feltud állni. Nagyon próbálkozik a talpra állással, de egyenlőre még csak úgy megy, ha valamibe belekapaszkodik, mondjuk a nadrágomba vagy a kiságyának a keretébe. Nagyon aranyos, ahogy próbálkozik és amikor seggre ül, mindig kicsit megsajnálom, mert kiül az arcára a "fenébe ez mért nem megy még nekem?!" arckifejezés. Nagyon imádja a zenét, a kedvenc száma (és tényleg a kedvence) Flo Rida- Can't believe it. Ezt a számot itt hallottam először, de nagyon bejön nekem is. :D :D (mondjuk Zsófinak jobban) Hallgassátok meg, ha nem ismeritek, valószínűleg hónapokig írhatták a dalszöveget, hogy átjöjjön a mondanivalója! KAM!

A hétvége nagyon jól sikerült, szombaton elmentünk "nagy bevásárlásra" a Walmart-ba, kb. olyan, mint otthon a Tesco vagy az Auchan.Meghökkentő volt látni, hogy mennyi mindent összevásárolnak az emberek. Kicsit félig tátott szájjal néztem a vásárlókat és a bevásárlókocsikat, nem viccelek láttam valakit, aki 2 kocsit is tolt. Nekem olyan érzésem volt, mintha jönne a világvége és hónapokig a föld alatt kéne lakni. Hozzáteszem, mi is bevásároltunk a következő pár hétre, szóval egyáltalán nem lógtunk ki a sorból. Furcsa volt, hiszen én eddig mindig csak az aktuális napra vettem magamnak élelmiszert, de bejön ez a nagy bevásárlás dolog, szóval lehet taktikát váltok majd, mondjuk kicsit ez olyan, hogy ha jó sok mindent veszek, akkor az lesz az érzésem, hogy "jaj,de jó, minden van" és 2-3 nap alatt elfogy a havi adag! No mind1....

Este elmentünk Jessicával bulizni, még itthon kinéztünk pár helyet,ami jónak bizonyult, de elég határozatlanok voltunk, mikor felszálltunk a metróra Manhattan felé. Nem igazán tudtuk eldönteni, hogy beüljünk egy pub-ba vagy clubba menjünk segget rázni. Természetesen mind a ketten majd elaludtunk indulás előtt, szóval óriási party hangulat volt, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, olyan jól sikerült az esténk, hogy nincsenek rá szavak! (pontosabban van, csak a kibebaxxtulqvajó-t nem írhatom le, mert kiderült, hogy a fél családom olvassa a blogot :D :D) Találtunk egy nagyon jó clubbot a 14. utca környékén, ami pont tökéletes volt, főleg hip-hop és R&B zene szólt, (nagyon jó mixek voltak), ami azért jó, mert imádok ezekre a zenékre táncolni. Nagyából fele-fele arányban voltak fehérek-feketék, nagyon jól elbuliztunk egymással. A hangulat és a club stílusa, olyan volt, mintha belecsöppentem volna valamelyik Step up filmbe. A hétvégén, ha 1000x nem jutott eszembe az Öcsi, akkor egyszer sem. Neki,nagyon adta volna a hely és a buli, sőt a vasárnapi NBA meccs is, de arról majd később.

Hálistennek megtört az "átok" és végre láttam helyes srácokat, ami tényleg nagy szó, mert eddig siralmas volt a felhozatal. Jessicával nem igazán egyezik az ízlésünk a srácok terén, (kihasználtuk a fb-ot, de lényeg a lényeg, hogy, aki sztem helyes, az J szerint nem és fordítva) szóval szerinte én "cougar" vagyok és a kisfiús arcú srácok jönnek be, (ami szerintem nem feltétlenül igaz, de azért ezen elnevetgéltünk pár napig) nah szóval már épp kezdtem komolyan pánikba esni, hogy csak akkor van esélyem helyes srácot látni, ha az általános iskola előtt várom, hogy kicsöngessenek, de nneeeem! :D :D
Hogy milyenek a srácok??!! Itt mindenki olyan nyíltam él és beszél a sexuális életéről, hogy komolyan meghökkentő. Én nem vagyok egy konzervatív valaki, de míg otthon azért, azt mondják a srácok, hogy "jaj, de szép vagy, szép a szemed, stb..", azért megpróbálnak kedveskedni, bókolni kisebb-nagyobb sikerrel, addig itt csak annyit kérdeznek, hogy "Nálam alszol?" Itt mindenki sexel mindenkivel és nagyon ritka, ha valaki egyedül megy haza egy buliból. Jó otthon is többnyire erre megy ki a játék, de én vállalom, hogy naív vagyok és azt hiszem, hogy szimpatikus vagyok vagy jó a kisugárzásom és csak szeretne megismerni az illető. Nekem köztudottan sok fiú barátom/haverom van otthon, talán ezért is ennyire furcsa, amit itt tapasztalok. Szóval csajok, ha New Yorkba jöttök, és egy srác azt kérdezi, hogy vele vacsoráznál-e, tulajdonképpen azt kérdezi, hogy "Nálam alszol?" Szerintem ez igaz lehet az ebédre is! :) Magyarul, talán a reggelire való invitálás lehet a "tényleg szeretnélek megismerni" randi :) (amúgy itt nagy divat a reggeli randi, villás reggelik, brunch-ok) Na jó, megpróbálok még nem messzemenő következtetéseket levonni a srácokkal kapcsolatban!! :) HUPSZ!! Kicsit elkalandoztam... :D ezek a pasi témák mindig kizökkentenek!! :D Szóval a szombati buli nagyon jó volt, kaptam pár névjegykártyát (itt mindenkinek van névjegykártyája, még a kukásoknak is és nem azért osztogatják a srácok és a lányok, mert van egy remek állásajánlatuk számodra, hanem kicsit visszakanyarodva az előző témához, csak azért , ha meggondolnád magad és mégis sexelni szeretnél velük a jövőben) viszont megismerkedtem pár jófej emberrel, akikkel remélem még találkozom, amíg itt vagyok. Tömören összefoglalva a szombat estét: remek hely és zene, jó hangulat, mosolygós srácok-lányok, iszonyat táncosok és vodka shots :D Jut eszembe valaki írja meg milyen volt a Cápi záróbuli!!??      

Sziasztok!! :)

Nagyon kemény hét van mögöttem, ezen a héten nagyon sokat voltam a Zsófival. Az ember nem is gondolná mennyire összetett és nehéz feladat a gyereknevelés (amíg nem jön el az idő, hogy ezt megtapasztalja) pontosabban az én esetemben nem is igazán a nevelés, hanem a gondoskodás. Annak ellenére, hogy biztos vagyok benne, hogy Zsófi az egyik legbékésebb kislány a világon, rengeteg energiát felemészt a folyamatos koncentrálás, hogy egy pillanatra sem vehetem le a szemem a babáról. Zsófinak nő a foga, szóval kicsit nyűgősebb az áltlagosnál, de imádom és baromi jól kijövünk egymással. 

Nagyon sokat gondolkoztam a napokban, próbálom rendezni a gondolataimat, hogy mi az, amit másképp kell csinálnom a jövőben, hogy merre tartok, hogy mit tudok tenni magamért és azért, hogy jobb lehessek. Még csak pár hete vagyok New Yorkban, de már most sok mindent máshogy gondolok, mint ezelőtt. Szerintem mindenkinek szüksége lenne arra, hogy kilépjen a megszokott hétköznapokból, elmenjem messzere, távol legyen a családjától és a barátaitól, hogy rálegyen kényszerűlve arra, hogy gondolkozzon és rájönnön arra mi teszi őt boldoggá és mi/ki vagy mik/kik amik/akik korlátozták, visszahúzzák vagy meggátolják, hogy rátaláljon a "boldog élet kulcsára". Nem mondom, hogy megfejtettem a világot, de az biztos, hogy elkezdtem másképp gondolkodni. Már régóta úgy élem a mindennapjaimat, illetve azt vallom, hogy minden okkal történik, most kifejezetten élvezem, hogy képes vagyok összetenni életem képkockáit és ahogy alakul a kép rá-rábukkanok néhány okra! :) Szuper érzés!

Eddig két múzeumban jártunk a Jessicaval, voltunk a MoMAban (Museum of Modern Art) és most vasárnap pedig a The Morgan múzeumban. Szuper dolgokat láttam, életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen közelről fogom látni híresebbnél-híresebb művészek alkotásait, el sem akartam hinni, hogy a két szememmel láthatok festményeket, amiket eddig max. a művtöri könyvemből tanulmányozhattam.

Vasárnap volt a Super Bowl! :) Hááát.. maga a mérközés nem kötött le annyira... szerintem nem volt valami jó meccs, de legalább elmondhatom, hogy New Yorkból néztem. Félidőben nagyon tetszett a koncert, Bruno Mars és Red Hot Chili Peppers volt, szerintem nagyon jók voltak, szivesen ott lettem volna a tömegben, óriási volt a hangulat még a tv képernyőn keresztül is. Rákellett jönnöm, hogy a Super Bowl közvetítés, abszulút a reklámokról szól, viccen kívül, olyan 3-5 percenként közvetítettek reklámokat. Én, mint reklámszervező szakmenedzser kifejezetten élveztem, (Kam, idegesített :D) viszont megállapítottam, hogy szinte kivétel nélkül nagyon jók az itteni tv reklámok, viccesek, van történetük, csattanójuk, szóval egyik-másik kész műalkotás A Super Bowl héten az emberek teljesen megvoltak őrülve a városban, rengetegen voltak kiváncsiak a mérközésre, amire nem mellesleg mérhetetnelül drága volt a jegy. (ez az egyik oka, hogy mi itthonról néztük) Egész héten rendezvények voltak, lehetett autogramot szerezni a játékosoktól (ha volt kedved sorban állni órákig, szóval nekem nincs aláírásom egyik szupersztár focistától sem) és mindenféle programokkal várták a rendezők a gyerekeket és a felnőtteket. Az egész Times Square a Super Bolwról szólt és reggeltől-estig szinte mindenki az utcákat rótta! A kínai negyedben pedig az kínai újévet ünnepelték, azt nem láttam személyesen, de a lényeg, hogy most volt pár  nagyobb rendezvény.

Többen is kérdeztétek, hogy miket eszem, szóval most szint vallok! :D :D Többnyire gyors ételeket fogyasztunk, ami nemcsak azt jelenti, hogy burgert és pizzát, hanem itt a legtöbb étel dobozos, direkt kb. 3 perc alatt kész ételek vannak. Dobozos krumplipüré, leves, fagyasztott husik, zöldségek. Majdnem minden élelmiszert félig vagy teljesen kész állapotban lehet megkapni. Nagyon imádom a kajákat, olyan jó íze van mindennek, hogy nem is tudom leírni. :) A burger teljesen más, mint otthon.. sok és nagyon jó ízű husi van benne, illetve a Buffalo csirke a kedvenc ételem. (csirkeszárnyacskák "Buffalo" szósszal, a szósz isteni, szerintem bbq szósz lehet csípős szósszal keverve, de még nem jöttem rá) Az szinte biztos, hogy hazafelé jól megpakolom a böröndömet a kedvenc szószaimmal és ételeimmel! :) Jah igen, mióta itt vagyok, azóta nem dohányzom, lehet, hogy ez az egyik oka annak, h közelebbi barátságba kerültem az ételekkel. :) Azt hiszem híztam pár kg-ot, sőt biztos vagyok benne, de nem pánikolok, mert ha miden jól megy és nem lesz méteres hó, akkor már a héten elkezdek edzeni, szóval nyugi szupersexi leszek, ha hazamegyek :P Márciusban meglátogatjuk Jessica anyukáját, már megvan  a repülőjegyünk. Hármasban megyünk Jessica, Zsófika és Én! Istencsászárgigamegakirályság lesz, kicsit pihenünk és kikapcsolódunk mindannyian. Erre az utazásra mindenképp szeretném formába hozni magam, szóval van mi motiváljon, hogy edzek vagy legalábbis ne zabáljam fel a Nutellát! :D :P

Már nagyon várom, hogy jobb idő legyen, ma mondjuk szépen süt a nap, de sokkal klasszabb az élet itt is, ha jó idő van, több a program, több a lehetőség a szabadban lenni! :) Szombaton elméletileg elmegyünk Jessicaval bulizni, már nagyon várom, mert elég rég voltam szórakozóhelyen... szerintem utoljára a Csabival (1.), illetve a hétvégi tervek között szerepel, hogy elmegyünk kosárlabda meccsre, tuti baromi jó lesz a hangulat, szóval be kell szereznem menő sapit/kat!  Magyarul ez a hét is izgalmas lesz! Remélem Veletek is minden rendben! Jelentem, mostmár hiányoztok picit, de tudom, hogy oltári jó nyarunk lesz! :D :D

P.S. :

HuPSZIKA! Majdnem elfelejtettem megemlíteni Nektek, hogy Jessica anyukája a Kajmán-szigeteken lakik :D :D, szóval a terv az, hogy napozunk, fürdünk, bálnákkal úszunk, buvárkodunk és nagyon jól érezzük magunkat! :) Gyorsan legyen március!!!!

Szerencsés vagyok, mert rengetegen érdeklődtök a hogylétemről, amit ezúton is szeretnék nektek megköszönni. A blog segít nekem, hogy mindenkihez eljussanak a gondolataim. Sajnos se időm, sem energiám nincs mindenkinek egyesével részletes beszámolót írni New Yorkról és az itteni életemről. :)

Hol is kezdjem? Éppségben megérkeztem, itt vagyok. A repülő út nagyon hosszú volt és őszintén szólva megviselt az időeltolódás is, de pár nap alatt hozzászoktam. Most már csak furcsa belegondolni, hogy amikor én vígan töltöm a délutánjaimat Ti már rég alszotok, vagy buliztok és isztok valahol :))

Nagyon nyugodtan és békésen telnek a napok, igazán klassz környéken lakunk, Kew Gardensben. Két nagyobb park is van a közelben. A héten próbáljuk minimalizálni a turistáskodást és az utazgatást, ugyanis rendkivül hideg van, minusz 20 fok körül mozog a hőmérséklet és jövőgétre megint hóvihart mondanak. (jelezném, már most is esett kb. 25 cm)

Laciék nagyon-nagyon kedvesek velem, mindent megtesznek azért, hogy jól érezzem magam és segítenek a lehető legtöbbet kihozni a velük eltöltött időből. Jessicaval elkezdtünk angolozni, már most rengeteg új szót tanultam. :P Lacival a múlt héten nagyon sok helyen jártunk. Voltam már a Wall Streeten (Laci ott dolgozik), láttam a Word Trade Center "emlék parkját", voltunk a Rockefeller Centernél, megnéztük a Grand Central Station-t, jártam a Times Square-en, voltunk a Public Library-ben, ahol megnéztük az aktuális kiállítást. Egyszóval New York nagyobb nevezetességeit már láttam. :) Persze, még rengeteg minden van, de nem lehet mindent egyszerre! :)  

 A második hetemnek New Yorkban már Zsófi a főszereplője (Laci és Jessica csodálatos kislánya). Azt gondolom, hogy nagy szerencsém van vele, hiszen nyugodt és kedves, mosolygós, imádnivaló kishercegnő. Zsófi fél éves, még meg kell szoknia, hogy itt vagyok vele. Úgy hiszem kedvel engem, gyakran megérinti az arcomat és keresi a tekintetemet, tulajdonképpen ismerkedik Velem. Már egész profi vagyok az etetésében, délután könnyen eltudom altatni, bár az este más kérdés. Énekelgetek neki és szinte biztos vagyok benne, hogy tetszik neki. Rájöttem, hogy a gyerekdalok szövegét már teljesen elfelejtettem és hát mégsem énekelhetek Britney-t, szóval a youtube a barátom és pl. az "Egy kis malac röf röf röf" szuper slágert már több ízben kipipáltuk.

https://www.youtube.com/watch?v=-J5Lo2BCkdE

   A helyzet az, hogy sokat tanulok Jessicatól, olyan szupermami, hogy nincsenek rá szavak, simán fel-le futkározik a babakocsival a lépcsőkön és biztos vagyok benne, hogy közben még zsonglőrködni is tudna, de ez igaz nála mindenre. Csak pislogok rajta, mennyi szeretett van benne és hogy mennyi mindent csinál egy nap. Süt, főz, takarít, egy rossz szava sincs és közben maximálisan figyel és gondoskodik a Zsófiról. Óriási!! Ha csak egy kicsit is tanulok tőle, már baromi jó anya leszek. Na jó... ez még azért nagyon messze van, először kéne találnom valakit, aki kivételesen esetleg "normális" és mondjuk nem árt, ha nem hívják Csabinak. Csabi1 és 2 kicsit sok volt, szóval lehet Gergő, Dávid, Attila, József nem érdekes, csak ne Csabi!! Nem mintha a neve bármit is számítana. (azt hiszem, ez a rész hosszabb lett, mint érdekes... hupsz..bocsi) Anyways....

Egy kicsit szeretnék nektek írni New Yorkról és arról milyen különbségeket észleltem Budapesthez képest. Először is, miért nem szólt nekem senki, hogy itt nem beszélnek magyarul???? :D Jó viccet félre téve, itt mindenki iszonyatosan kedves, mosolyognak és elcsacsognak egymással az emberek, kort és nemzetiséget totálisan figyelmen kivül hagyva.  Ha lemegyek kutyát sétáltatni, tuti 1-2 emberrel szóba elegyedek, írtó cukik. Ha bemegyek egy boltba, az eladók folyamatosan mosolyognak és nagyon kedvesek, természetesen nem akarok rosszat mondani az otthoni eladókról, hiszen én is az voltam. (de nyílván én szuper cuki vagyok és voltam, szóval ennyi :) (KAM) Összehasonlíthatatlan az itteni közeg az otthonival, itt folyamatosan megy a kacagás, mosolygás, mindenki kedves mindenkivel, szóval nem is akarom tovább ragozni, ez feltünően nagy különbség. Itt nincs előitélet, ami klassz, mert azt utálom a világon a legjobban, itt lehetsz bármilyen nemzetiségű vagy nemi beállítottságú, senkit nem érdekel! 

Egyik nagyon kedves barátom megkérdezte Tőlem, nem érzem-e elveszettnek magam egyedül ebben a nagy világban?!! A válaszon egyértelműen NEM, nem tudom miért, de érzem, hogy jókor vagyok jó helyen. Nem tudom megmagyarázni az érzést, de pl. utaztam a metrón, a nap besütött az ablakon, és az az érzésem volt, hogy itt kell lennem, itt a helyem! :) Hiányoznak a barátaim és hiányzik az a nagy nyüzsi, ami mindennap körbe vett, hiányzik a folyamatos interakció veletek, de tökéletesen elvagyok és tulajdonképpen nem is igazán hiányzik semmi! :) :D :D 

Millió puszi